Végre madártej!

Anyukám soha  nem készített madártejet, éppen ezért nem is alakult ki semmilyen kötődésem ehhez a desszerthez. 

Liszt nélkül készítettem mindig a madártejet, de ma valahogy nem voltam elégedett a sűrűségével, sőt a színével sem . Még gyorsan tettem hozzá egy tojássárgáját és egy pici kb. 1/3 ek. lisztet. A színe továbbra sem lett igazi sárga,  (kevés zöldet esznek most a tyúkok) de a liszt megadta a krémességét. 

Csak két vaniliás cukrot találtam itthon, úgyhogy azzal ízesítettem, persze a vaniliarúd jobb lett volna, de senkinek nem volt kedve már boltba menni.

Ja, a habfőzés része soha nem volt a kedvencem. Többféleképpen is készítettem már habot, volt, hogy gőz fölött vertem fel és nem főztem folyadékban. Aztán volt időszak, mikor tejben főztem ki a galuskákat. Ma ismét beújítottam. Nem túl régen olvastam egy praktikát itt, aki viszont innen kapta az ötletet. Ki is próbáltam, tényleg működik, nagyon klassz   lett a hab.

Elkészítés:

Egy nagyobb lábasban teszek fel vizet forrni. Szétválasztom a tojásokat, 4 fehérjét felverek kemény habbá egy csipet sóval, apránként hozzáadva a porcukrot, félidőben pedig az ecetet is hozzáteszem. Ha felforrt a víz, lejjebb állítom a lángot és kanállal galuskákat szaggatok bele, kb. 1 perc után megfordítom őket, óvatosan. Újabb   fél, egy perc után, szűrőkanállal kiszedem őket egy szűrőbe. Ott pihennek felhasználásig.

A tejet -hideg vízzel kiöblített- edényben felteszem forrni, egy csipet sóval. A tojássárgákat kikavarom kristálycukorral és liszttel. Ha felforrt a tej, leveszem a lángot, majd merőkanállal adagolva a tejet, felhígítom a tojássárgákat, folyamatosan keverve, majd visszaöntöm a tejhez és habverővel kutyulva, kis lángon besűrítem. Türelmesen, óvatosan. :)
Egy üvegtálba borítom a kész krémet és rápakolom a galuskákat. Hidegre teszem, hogy lehűljön. 

Ismétlem önmagam

Ma nem kellett főznöm, mert maradt tegnapról leves. Így tudtam takarítani és Anyukámnak segíteni ezt-azt.   Délután kigondoltam, hogy kezdek valamit a fonnyadt almák egy részével, s mivel megbontott élesztő is volt itthon, a legkézenfekvőbb megoldást választottam, a kalácsot. Nem volt kedvem újítani (bár egy kósza gondolat átfutott az agyamon, de mindig jönnek hozzánk váratlan vendégek,  s a kalács szervírozhatóbbnak tűnt, mint a kósza gondolat tárgya.)

A recept itt található. Annyit módosítottam rajta, hogy zsír helyett 4 evőkanál étolajat használtam.

 

Babos köret

Köret ügyben sokszor vagyok tanácstalan. Nagyon sűrűn elkerül az ihlet, ezért unalomig ismétlődnek a szokásos kísérők. Ez a babos megoldás viszont éppen jókor jutott eszembe, nagyon bejött Gyermekemnek. Köményes sertés egybensülthöz kínáltam, viszont egytál ételnek is kitűnő, mondjuk friss kenyérrel. Kicsit lehetett volna még csípősebb is, de inkább a paradicsom dominált. Legközelebb bátrabb leszek paprika adagolás ügyben.

Elkészítés:

A babot egy éjszakára hideg vízbe beáztatom. Másnap felteszem főni, ha felforrt leszedem a habját, majd sózom és dobok bele babérlevelet. Ha készre főtt, leszűröm. A hagymát megpucolom, félkarikákra vágom. Megolvasztom egy serpenyőben a zsírt, megpárolom rajta a hagymát. Hozzáborítom a babot, borsozom,  és ráöntöm levével együtt a feldarabolt konzerv, hámozott paradicsomot. A szárított paprikát felaprítom és a babhoz adom. Sózom. Ha jól besűrűsödött, akkor késznek nyílvánítom.



Kókuszos, habos tekercs

Anyukám szívesen készítette ezt a sütit. Nekem is meg van a receptje, de nálam nem gyakran sült.  Egyébként nem vagyok a kókuszos dolgokért oda. Karácsony előtt vettem egy csomag kókuszreszeléket, mert karácsonyra terveztem Csibe begolyózott tekercsét elkészíteni, de mint oly sok minden, az is elmaradt. De, hogy ne foglalja a helyet a reszelék, ehhez a sütihez elhasználtam egy részét. Beteglátogatóba megyünk, viszek belőle kóstolót.

Egyébként dióhabbal is nagyon finom, majd egyszer azt is mutatom.

Mitől fánk a fánk?

A fenti kérdésre a válaszom: nem tudom. Ha fánkról beszélünk, mindenki a kelt és olajban megsütött verzióra asszociál. A Krapfenné féle sztori szerint is kelt tésztáról van szó, ami véletlenül landolt a forró zsírban, azóta mindenki imádja a fánkot.

Nos, ez a diófánk, inkább keksz. Persze addig ezt én sem tudtam, míg meg nem sütöttem. A várólistán szerepelt a recept, azért került fel oda, mert a maradék darált dió felhasználásához éppen ideális, illetve sütőben kell sütni. Ez igazán szimpatikussá tette.

Mindegy minek nevezem fánknak vagy keksznek a lényeg, hogy jó kis nasi. Néhány db-ot bedob belőle az emberlánya és csendben van egy ideig.

Egyébként nálunk már nem igazán van jelentősége a farsangnak, gyerekem már kinőtt a jelmezbálas korból. Ovis és kisiskolás korában én is szorgalmasan gyártottam a jelmezeket, de akármennyit dolgoztam és voltam elégedett az eredménnyel, legtöbbször megelőztek bennünket a kölcsönzős jelmezesek. Tudjuk: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. :(

A fánkról pedig már szóltam, nem igazán szeretem, a múltkor sütött egérke egy időre kielégítette az ilyen jellegű kívánósságomat. Még a képviselőfánk, amire igen-igen vágyom mostanában, amellett is az szól, hogy sütőben kell megsütni, tehát nem elképzelhetetlen, hogy amint időm engedi készítek belőle egy adagot.

Hozzávalók:

10 dkg darált dió

10 dkg porcukor
10 dkg liszt

10 dkg vaj (én fele vaj, fele zsír megoszlásban használtam, mert nem volt itthon elég vaj)

1 tojás

1 csomag sütőpor

csipet só

szóráshoz: diós porcukor (sima is jó)

Elkészítés:

A lisztet, sütőport, diót, porcukrot, sót összekeverem. Hozzáadom a puha (de nem folyós) vajat és zsírt, összegyúron a tojással. Két órára hűtőbe teszem egy zárható tetejű edényben (folpackba csomagolva is jó). A várakozási idő letelte után lisztes felületen átgyúrom a tésztát, majd 2 dkg-os gombócokat készítek, amiket sütőpapíros tepsire teszek. Kicsit távolabb egymástól, mert sülés közben terjeszkednek. 180 fokos sütőben sütöm, nekem elég volt 16 perc. A recept szerint az első 10 percben nem szabad kinyitni a sütő ajtaját. (Üvegajtós tűzhely tulajdonok előnyben, én is ott guggoltam és néztem mi történik.) Ha megsült, megszórom diós porcukorral. Melegen puha, hidegen ropogósabb, de mindkét állapotban  finom.

28 db készült ebből az adagból.

Eredeti recept: A négy alapíz szakácskönyve: Édes

Sietős alkalmakra

Izgalmasabb is történhetne egy sertésjavával, mint, amit én elkövettem. Az igazság az, hogy egybensütéshez nem volt kedvem, tölteni most nem akartam, egyébként pedig időhiányban szenvedek ismét. (Egy paradicsomos verzió majdnem játszott, majd legközelebb az lesz.) Inkább daraboltam, sipp-supp adtam hozzá gombát, kapott egy kis tejszínt, kakukkfüvet. Főztem hozzá szélesmetéltet és ehettünk is.

Mákos, lekváros csavart kalács

Karácsonykor nem tudtam megsütni mindent, amit terveztem, ezért sok alapanyag megmaradt, és a kamrában vagy a fagyasztóban várakoznak. A darált mákot is betettem a fagyasztóba, hogy ne avasodjon meg, míg lehetőség lesz  sütésre.
Ma kedvet éreztem, hogy süssek egy kalácsot, amihez tudtam használni a mákból. Nem bonyolítottam túl a dolgot, a bevált kalács fazont használtam. (Lásd itt.) Először vajat akartam habosra kavarni és abba beledolgozni a mákot, de meggondoltam és házi szilvalekvárt kentem a tésztára, amit megszórtam cukros mákkal. Úgy tűnik bevált, mert szépen fogy.

Hozzávalók:

 

25 dkg finomliszt
10 dkg rétesliszt
1 dkg élesztő

2,5 dl tej

3 dkg cukor

1 ek. olaj

1 csipet só

1 tojás sárgája+ 1 a kenéshez

kb- 5-6 dkg darált mák

2-3 ek. porcukor

4 púpos ek. házi szilvalekvár

Elkészítés:

Kimérem a két fajta lisztet. Kb. 1 dl tejet meglangyosítok, szórok bele egy pici kristálycukrot és belemorzsolom az élesztőt, hagyom felfutni. Közben a többi tejet, a sót, a maradék cukrot, olajat, tojás sárgáját hozzáadom a liszthez, végül beleborítom a felfutott élesztőt is, és a kenyérsütőgéppel összedolgoztatom, megdagasztatom. Hagyom duplájára kelni. Lisztezett felületre borítom kelesztés után, kettévágom a tésztát, átgyúrom és kinyújtom, mindkét cipót kb. 20*35 cm-es téglalappá. Megkenem őket szilvalekvárral és megszórom cukros mákkal. Feltekerem mint a bejglit. A két tekert rudat összecsavarom és beleteszem a sütőpapírral kibélelt 30*10 cm-es formába. Hagyom kb. 20 percig pihenni. Közben a sütőt előmelegítem 180 fokra. A kalácsot lekenem tojássárgával és megsütöm 25-30 perc alatt.

Takarékos sertéskaraj

Ebéd helyett vacsora lett, a szeletenkénti sütés helyett pedig az egybensütést választottam. Így alakult, pedig nem így terveztem.

Ma voltam boltban. De nem vettem csak vitamint, azaz narancsot és banánt. Olyan büszke vagyok magamra! És megint az itthon fellelhető hozzávalókból dolgoztam. Bár ismétlődnek az alapanyagok, de mindig más és más ízhatás születik.  Érdemes kísérletezni.

Nyersen és elősütve:

Hozzávalók:

kb. 70-80 dkg sertéskaraj (csont nélkül)

1 ek mustár

1 közepes fej lilahagyma

6-8 db zsályalevél

citrombors ízlés szerint

só
sütéshez 1 ek zsiradék

Elkészítés:

A húsról levágom a fehér, zsírosabb rész többségét, valamennyit azért hagyok rajta, hogy ízesebb legyen süléskor. Bevágom jobbról és balról, majd széthajtom, így egy nagy téglalapot kapok. Mindkét felületét megsózom alaposan. A belső oldalt megkenem mustárral. A lilahagymát lereszelem és egyenletesen rákenem a mustár rétegre. A zsályát felaprítom és szétszórom a hagymán, majd megszórom citromborssal. Feltekerem a rövidebb oldalánál fogva a húst, megkötözöm spárgával és kívülről is alaposan megszórom citromborssal.

Olvasztott zsíron, körös körül pirosra sütöm a tekercset, majd átteszem sütőzacskóba és bedugom a sütőbe. 210 fokon sütöm 15 percig légkeveréssel, majd lekapcsolom a légkeverést és még 15 percig sül. 4-5 mm-es szeleteket vágok belőle tálaláskor, a sütőzacskóban összegyűlt szafttal meglocsolom.

Hidegen is finom, ha marad belőle. Nálunk nem maradt. Nagyon sokféle kenceficével készíthető. Már van is egy ötletem, mert találtam valamit a fagyasztóban, legközelebb, egy új verziót hozok.

Készre sütve:

Tojásfaló egérke

A zsiradékban sütött ételekről már nyilatkoztam, (fánk, lángos és társaik), nem igazán szoktam készíteni, valahogy nem vagyok velük jó barátságban. Nem volt  mindig így, tizen-huszonévesen még nem volt gondom, bármit ehettem, akkoriban az egérkét is gyakrabban készítettem. Egy ideje már  motoszkált a fejemben, hogy készíteni kellene  ilyen fánkot, valami oknál fogva megkívántam. Mivel rengeteg tojás felhalmozódott itthon, most eljött az ideje a sütésnek. Horváth Ilona receptjét szoktam használni. A formáját tekintve, az első adag kissé amorf lett, a végére viszont egész belejöttem, szép gombócok sikerültek.

Fahéjas porcukorral hintettem meg. Kakaó szórással is szokták, úgy is fincsi.

Tényleg, miért hívják ezt az édességet egérkének? Van valakinek információja erről?

Hozzávalók:

fél liter liszt

fél liter tej

6 db tojás

csipet só

2 -3 ek cukor

olaj a sütéshez

szóráshoz fahéjas porcukor

Elkészítés:

Egy lábasban, csipet sóval felforralom a tejet, beleszórom a cukrot. A kimért lisztet lassan belecsurgatom, közben kevergetem, hogy ne legyen csomós, mindezt kis lángon. Leveszem a tűzről és egyenként belekavarom a tojásokat. Forró olajba szaggatom kanállal, próbálkozva gombóc formát kialakítani. (Két kanál segítségével  talán egyszerűbb.) Közepes lángon sütöm, hogy átsüljön belülről is a tészta, ne csak hirtelen barnuljon meg. Papírtörlőre szedem a megsült fánkokat, és ha kicsit hűlt, fahéjas porcukorral megszórom.

Nem kell megijedni, egy sűrű, nehezen kavarható lisztes, tejes keveréket kapunk, a tojás fog rajta lazítani. Alaposan ki kell dolgozni. Lehet fakanállal, ha valakinek nem bírja a keze, akkor kézimixerrel, a dagasztó spirál segítségével. Ha forró olajban, egyenletesen sül, megnő a tészta és könnyű fánkokat kapunk.

Sonkás fokhagymaleves

Még mindig a takarékosság jegyében főzök. Ehhez a leveshez is volt itthon minden, nem kellett, hogy boltba menjek. Bár egy kis petrezselyem levél jól jött volna... A hó alatt, a fűszerkertben van, de soha nem próbáltam még fagyosan használni, szerintem nem lett volna túl gusztusos  kiolvadt állapotában.

Ez egy minimál fokhagyma leves, annyi a plusz benne, hogy füstölt sonkával ízesítettem.

Hozzávalók:

6 gerezd közép duci fokhagyma

175 g zsírszegény tejföl (ez volt itthon)

1 fél fakanálnyi zsír

kb. 10 dkg házi füstölt sonka

1 púpos ek. liszt

pici só

ízlést szerint fehér bors

ízlés szerint szerecsendió

Elkészítés:

A zsírt megolvasztom egy lábasban, átsütöm rajta a kis kockákra vágott sonkát. Nem sütöm túl, ne száradjon ki. Az enyhén átpirított sonkát kiszedem szűrőlapáttal egy tányérra. A visszamaradt zsiradékon megfuttatom a megtisztított és lereszelt fokhagymát, vigyázok, hogy ne barnuljon meg, mert akkor keserű lesz a leves. Egy liter vízzel felöntöm, óvatosan sózom. Ha felforrt a leves, a tejfölt kikavarom egy púpos ek. liszttel, felhígítom néhány merőkanál forró lével, majd beleöntöm a levesbe és habverővel átkeverem, kiforralom. Reszelek bele szerecsendiót, adok hozzá fehérborsot és hozzáteszem a sonkát is. Ha szükséges még lehet sózni, kóstolás alapján eldönthető. Tálaláskor pirított kenyérkockákat adok hozzá.

Csirkemáj, füstölt kísérőkkel

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Minek??? Úgy sem tartanám be. Viszont még az óévben, az ünnepek előtt,  volt egy nap, mikor felmérgeltem magam, az állandó jellegű vásárlások miatt.  Folyamatosan cuccoltuk haza a töménytelen árut, mindegy, hogy lesz-e idő sütni-főzni (nem igazán volt), beidegződésből, -merthogy karácsony és szilveszter jön- összehordtunk egy kisebb raktárkészletet.  Akkor tettem egy kijelentést, amit be szeretnék tartani. Konkrétan arról lenne szó, hogy ritkábban megyek a boltba, kevesebb vackot vásárolok össze, igyekszem takarékosabban főzni, megfelelő mennyiséget. Előbb felhasználom, ami itthon található, és ha már nagyon nem tudok mit tenni az asztalra, akkor betérek egy üzletbe, de csak szemellenzővel.  A pocséklás nagy bűn!
 Ez a csirkemájas étel már ennek a megszorításnak a jegyében született. Kimentem a kamrába, vágtam egy darab füstölt sonkát, egy szelet szalonnát, kerestem  hozzá hagymát, szárított erős paprikát és megfőztem az ebédet.
Közben biztattam magam, csak így tovább!!!!

Hozzávalók:

50 dkg csirkemáj

10 dkg füstölt sonka

8-10 dkg füstölt szalonna

1 fej lilahagyma

5-6 db zsályalevél

 fél fakanálnyi zsiradék

frissen őrölt bors, ízlés szerint

2 kisebb csípős paprika

Elkészítés:

A májat hideg vízben kiáztatom, majd megfelelő méretűre darabolom, levágva róla a nem tetsző dolgokat. A sonkát és szalonnát megszabadítom a bőrétől, vékony csíkokra szeletelem. Az olvasztott zsiradékon, lassú tűzön, kavargatva átsütöm, majd hozzáadom a megtisztított és félkarikára szeletelt hagymát. Együtt tovább párolom. Ha már puha a sonka és a hagyma is párolódott, akkor hozzáteszem a májat, rádobom a feldarabolt, magoktól megszabadított paprikát, a felszeletelt zsályát, borsot tekerek rá és fedő alatt készre párolom. Figyelem, só nem kell bele, mert a házi, füstölt termékek éppen megfelelően sósak!

Köretnek bármi adható hozzá, mi csak kenyeret ettünk mellé!

Lencse 2011-ben is

                         

Új recepttel még mindig nem tudok jeleskedni, valahogy   nem indulnak be az agysejtjeim. Másra koncentrálok még, de remélem hamarosan -ha nem is gyakran-, de lesznek új ételek, itt a blogon.

A lencsének, azért szentelek egy bejegyzést. A recept a régi, kb. 14 éve ezt főzöm. Itt megtalálható. (Annyi módosult a receptben, hogy húsleves kockát már nem használok, illetve nem tettem bele zellert. A hagymát apróra vágtam és pici olajon megfonnyasztottam, megszórtam kb. 1 teás kanálnyi őrölt csemege paprikával, felöntöttem pici vízzel és úgy adtam a leveshez. Egyébként minden más az eredeti recept alapján.) Szilveszter napján készítem el, jókora mennyiségben, és ezt esszük újévkor is. Ha megyünk bulizni, ha nem, ez a leves mindig nagyon jól tud esni az emberlányának, fiának. Nálunk a csípős házi kolbász -ami saját készítésű-, dobja fel a levest, de kolbász nélkül is nagyon finom, szívből ajánlom az elkészítését. Nem csak a babona miatt főzöm, inkább már hagyomány, és tényleg nagyon jót tesz a másnapos gyomornak is.